Inzulin terhelés 120 perc normál érték


Inzulin-rezisztencia I. Az inzulin-rezisztenciáról IR mostanában nagyon sok szó esik.

  • A vér szállítja őket a szervezet különböző sejtjeihez, hogy ott aztán a sejtmembránon átjutva a sejten belüli biológiai oxidáció következtében energia termelődjön belőlük.
  • Bérczy Judit Létrehozva:
  • Hogyan értékeljem a cukorterheléses vizsgálatom eredményeit?

Néha már úgy tűnik, hogy nincs oly ember a bolygón, aki ne lenne érintett, és nincs olyan betegség, aminek az okai között ne tűnne fel. Aktualizálva a régi mondatot: nincs egészséges ember, csak olyan, akin még nem végeztek hárompontos glükózterheléses vizsgálatot. Úgy tűnik, mintha a táplálkozás kérdése folyamatosan egy-egy kötelezően legyártandó ellenségkép elleni hadjáratokból állna.

Az inzulirezisztencia IR jelensége éppen a cukor elleni hadjárathoz kapcsolható erősen, a téma tárgyalása el is tolódott ebbe az irányba. Pedig jóval bonyolultabb annál, mint ahogy a legtöbb közkézen forgó forrásban olvashatjuk, úgyhogy sorozat következik. Szigorúan véve a szénhidrátok anyagcseréje sem tárgyalható önállóan, mert nem választható élesen el a zsírok vagy fehérjék szervezeten belüli biokémiai folyamataitól.

Részben ennek köszönhető, hogy a szakemberek körében a cukorbetegség diabetes mellitus — DM fogalmát kiszorítja a metabolikus szindróma MetS.

Ettől függetlenül érdemes a cukorbetegséget, mint fogalmat továbbra is alkalmazni, úgy inzulin terhelés 120 perc normál érték, mint a MetS szénhidrát-anyagcserét érintő részterülete. Az anyagcsere komplex szemlélete a diagnosztikai kritériumokban is jelentős változást hozott: a vizsgálandó markerek köre az antropometriai értékektől BMI, haskörfogat, testösszetétel a szénhidrát-anyagcserét mutató vércukor VC, HgbA1c mellett az inzulinszintre, sőt egyes társult betegségeknél más hormonokra is kiterjed, de nem elhanyagolhatók a zsíranyagcsere egyéb mutatói: a trigliceridszint TG vagy a koleszterin tartalmú liporpoteinek HDL, LDL mennyisége, egymáshoz viszonyított aránya sem.

Ezek együttes, átfogó értékelése viszont rendkívül bonyolult. Különösen, ha az egymáshoz viszonyított értékeknek is jelentőséget tulajdonítunk. A cukorbetegség az elmúlt fél évszázadban valódi népbetegséggé lépett elő, a világháború utáni évtizedekben mért értékek robbanásszerűen emelkedni kezdtek.

Mikortól számít kórosnak az inzulin és a vércukor érték?

Ez alapvetően két folyamatra vezethető vissza: A cukorbetegséggel kapcsolatos tudásunk és a diagnosztikai rendszer is sokat fejlődött: kiterjedtebb orvosi szűrések történnek, egyre korábbi időszakban és stádiumban kerülnek azonosításra a betegek, nem mellesleg a diagnosztikai kritériumok sokkal szigorúbbá váltak az elmúlt évtizedekben.

Ezekről a jelenségekről a későbbiekben még lesz szó, most csak egyfajta pillanatképként szerettem volna felvillantani, hol is tartunk ma. Természetesen a diagnosztikai besorolás ennél jóval összetettebb, de ha csak a tüneti részt nézzük, akkor minden más kórfolyamat eredményeképpen kialakuló szénhidrát-anyagcsere zavar alapvetően a két fő típus jellemzői alapján ítélhető meg, terápiájuk is azokra épül. A cukorbetegségek osztályozása e két típuson belül számos okot sorol fel a genetikai eredettől az autoimmun folyamatokon át az életviteli tényezőkig, szerepet játszhatnak más endokrinológiai eredetű megbetegedések pl.

A metabolikus szindróma terápiája alapvetően ma még kevésbé differenciált sőt, néhol meglehetősen sablonos az okokat tekintve, de a háttérben álló tényezők pontos felderítése a jövőben elengedhetetlen lesz az egyénre szabott kezelés kialakításához.

Hogyan értékeljem a cukorterheléses vizsgálatom eredményeit?

Az inzulinhatás elégtelenségére épülő szénhidrát-anyagcsere zavarok lényegében egy spektrumszerű jelenséget alkotnak, ugyanakkor a diagnosztikai rendszerben három szakasszal találkozhatunk. Az első kategória a normál szénhidrát-anyagcsere mutatókkal leírható stádium, a másodikban a pre-diabétesz állapotok találhatók, a harmadik pedig a kialakult cukorbetegség egyes szakaszait foglalja magába.

  • A kérdésem, hogy a terheléses eredményem jónak számít-e?
  • Tévedés, hogy csak túlsúlyos ember lehet inzulinrezisztens!
  • Figyelem: A 2 pontos vizsgálat nem ad elég információt a hasnyálmirigy állapotáról.

A szénhidrát-anyagcsere mutatószámait tekintve az egyes protokollok eltérően húzzák meg a határokat, de alapvető tendenciaként elmondható, hogy a határértékek az elmúlt évtizedekben lefelé mozdultak el.

Ennek hátterében az áll, hogy a normál tartománytól eltérő értékek kockázatai egyre szélesebb körben kerültek azonosításra. A szénhidrát-anyagcsere zavarok esetében a diagnosztika összetett, több értéket kell figyelembe venni. Az alábbiakban a legfontosabb, legismertebb, közvetlenül a szénhidrát-anyagcserére utaló paramétereket foglaltam össze, a lista ennél jóval bővebb, különösen ha a kockázati tényezőket, szövődményeket és társult betegségeket leíró labor-paramétereket is figyelembe vesszük.

Ezekről majd később Az éhomi vércukor mérése 8 órás, táplálékfelvételtől mentes időszak után, vénás vérből történik. Az éhomi vércukorszintekkel egyébként van egy komoly gond: egy átlagos állampolgár esetében rendkívül ritkán tartózkodik a vércukorszint ebben a tartományban.

Inzulinrezisztencia: csak divat vagy kezelendő állapot?

Folyamatosan eszünk-iszunk reggeltől estig van, aki még éjszaka isés így nehéz elkapni azt a pillanatot, amikor tényleg éhomi vércukorszint mérhető. Erre találták ki a terheléses vércukorszint mérést. A legtöbb protokoll a terheléstől 75 g glükóz számított 2 órás vénás vércukorszintmérés alapján határozza a diagnózist. A terheléses vércukor-vizsgálat egyszerűnek tűnik, valójában nagyon bonyolult dolog, számos elvárásnak kell teljesülnie ahhoz, hogy értékelhető legyen: A vizsgálat előtti 3 napos időszakban legalább napi g szénhidrátot kell tartalmaznia az étrendnek.

Inzulinrezisztencia – megemelkedett értékek

A vizsgálat előtti este kell elfogyasztani az utolsó étkezést, kb. Ebben az időszakban kerülendő a fokozott fizikai aktivitás is. A folyadékfogyasztás esetében a víz megengedett, kávé, tea, gyümölcslé, alkoholos ital, inzulin terhelés 120 perc normál érték. A vizsgálat időtartamában 2 óra nyugalomban kell eltölteni, enni, inni nem lehet, fizikai aktivitás nem végezhető.

inzulin terhelés 120 perc normál érték

Egyes gyógyszerek befolyásolják a szénhidrát-anyagcserét és a mérés eredményétezért azok alkalmazásáról a kezelőorvossal egyeztetni kell.

Vannak még egyéb eredményt befolyásoló zavaró tényezők pl. A mérési kritériumok be nem tartása torzítja, értékelhetetlenné teszi az eredményt. A protokoll szerinti 2 órás mérés nem minden esetben mutatja meg a szénhidrát-anyagcsere dinamikáját, ezért újabban elterjedtek a 3 pontos 0 — 60 — perc és a 4 pontos 0 — 30 — 60 — perces mérések.

Tévedés, hogy csak túlsúlyos ember lehet inzulinrezisztens!

A mérésekből felrajzolt vércukorgörbe már pontosabb diagnosztikát tesz lehetővé, nagyságrendekkel informatívabb, mint a 2 órás eredmény. További probléma, hogy a 2 órás eredmény a normál-tartományon belül is lehet károsodott szénhidrát-anyagcsere eredménye, mert nem mutatja a fokozott inzulin-választ — sőt lehet, hogy a 2 órás eredmény még az éhomi vércukor-érték alá is eshet.

Ki kell azt is emelni, hogy a terhességi kezelése trofikus fekélyek a cukorbetegség gesztációs diabetes mellitus - GDM esetében eltérő határértékek érvényesek, sőt ott van egylépcsős és kétlépcsős terheléses vizsgálat itthon szerintem ezt a protokollt alig alkalmazzák. INZULIN Klasszikus értelemben a prediabéteszes állapot egyfajta kompenzált anyagcsere-zavarnak mondható, amíg a cukorbetegség esetében a kompenzációs mechanizmusok kimerülése jellemző.

A vércukorszint mérése az első szakaszban önmagában nem feltétlen ad tájékoztatást a szénhidrát-anyagcsere zavarairól, mert a vércukor-értékek alig térnek el a normálértékektől, de közben a szervezet már jelentős munkát folytat azért, hogy ne veszítse el az uralmat az anyagcsere felett.

Ezt az erőfeszítést viszont nagyon jól mutatja az inzulin mérése.

inzulin terhelés 120 perc normál érték

Az inzulinszinteket jellemzően a 3 vagy 4 pontos OGTT vizsgálatokhoz kötve mérik, ez ugyanis már mutatja a szénhidrát-bevitelre adott válasz dinamizmusát, időbeli lefolyását, ezzel pontosabb képet adva a szervezetről. Az inzulinszint értékelése jóval bonyolultabb ügy, mivel az inzulinválasz a vércukorszint változásától erősen függ normál esetben. Az értékelést nehezíti, hogy a különböző források, diagnosztikai protokollok elég széles tartományban változó referencia-értékeket adnak meg.

Ami igazán megnehezítheti a dolgot, hogy az terhelésre adott inzulinválasznak jellegzetes görbéje van. A normál inzulinválasz két fázisban történik, először a "betárazott" inzulin kerül a vérkeringésbe illetve aktiválódikmajd egy kicsit később a hasnyálmirigy által termelt friss inzulin is kifejti hatását.

Normál inzulinválasz esetén az inzulinszint alacsony értékről indul és nem emelkedik túl magasra és a vércukorszint csökkenésével párhuzamosan csökken a szintje - így kerüli el a szervezet a hipoglikémiát. A károsodott szénhidrát-anyagcsere esetén az egyes szakaszokban jellegzetes inzulin és vércukorgörbék mutathatók ki, ez alapján szakorvos és nem egy FB csoport lakógyűlése pontos képet tud adni az anyagcsere állapotáról.

inzulin terhelés 120 perc normál érték

Kritikus értéke 4,4, egészséges személyeknél értéke 2,0 vagy az inzulin terhelés 120 perc normál érték, a prediabéteszes határ 2,5 és 3,0 között adják meg a források. Láthatóan könnyű leszaladni az egészséges tartományról. Alapvetően a cukorbetegség irodalma az IR-t, mint jelenséget ismeri, az inzulinrezisztencia az a kórfolyamat, ami a II típusú cukorbetegség kialakulásához vezet. Ugyanakkor a legtöbb helyen ma már az IR a cukorbetegség egy szakaszaként is használatos, lényegében a prediabétesz előszobájaként fészkelte be magát a kommunikációba, lefedi a normális szénhidrát-anyagcsere felső tartományát és a prediabéteszes állapot IGT és IFG alsó részét, és itt-ott összefolyik a hiperinzulinémia tartósan magas inzulinszinttel járó állapot fogalmával is egy kicsit.

Ha az IR fogalmát állapotjelzőként akarjuk használni, akkor az IR állapotra azt tudnám mondani, hogy fedje le azt a szakaszt, ahol az éhomi és terheléses inzulinszintek már eltérnek az élettani normál tartománytól, ugyanakkor az éhomi és terheléses vércukorszintek még nem mutatják a prediabéteszes állapotokra jellemző pokol és a cukorbetegség kezelésében. Szóval ez egyfajta pre-prediabéteszes állapot.

Ugyanakkor szükséges lenne, hogy ne mossuk össze a már definiált prediabéteszes állapotokkal és végképp ne keverjük össze a kialakult II-es típusú cukorbetegséggel, mert a diétás és gyógyszeres kezelésben vannak fontos különbségek. Az elmúlt években a diagnosztikai kritériumok sokat szigorodtak illetve finomodtak, a WHO által kiadott határértékek ugyan nem változtak, de megjelent egy ezek alatti korábban normál tartománynak tekintett zóna, ahol bizony emelkedett kockázatról, sérült anyagcseréről beszélhetünk.